Brainspotting

A Brainspotting testtudati alapú traumafeldolgozó és érzelemszabályozó módszer, amelyet David Grand amerikai pszichoterapeuta dolgozott ki 2003-ban, az EMDR-rel végzett munkájából kiindulva. Az alapja egy egyszerű megfigyelés: a tekintetünk iránya és a belső, érzelmi-testi állapotunk összefügg egymással. A látóterünkben vannak olyan pontok – ezeket nevezi a módszer brainspotoknak, „agyi pontoknak” –, amelyeknél egy-egy megterhelő élmény és a hozzá tartozó testi feszültség erősebben, elérhetőbben van jelen.

Nehéz élményeink egy része ugyanis nem szavakban, hanem testi emlékként, idegrendszeri mintázatként raktározódik el. Ezekhez a magyarázat, a megértés, az átbeszélés sokszor nem ér el igazán – ezért fordulhat elő, hogy valamiről már mindent tudunk, tisztán látjuk az összefüggéseit, mégis ugyanúgy elönt minket a szorongás, a düh vagy a tehetetlenség érzése, amikor előkerül. A Brainspotting a figyelem és a tekintet együttes, célzott használatával ezekhez a mélyebb rétegekhez próbál hozzáférni, és teret ad annak, hogy a szervezet saját feldolgozó, öngyógyító folyamata elinduljon és végigfusson.

Hogyan zajlik egy alkalom?

Az elején közösen körüljárjuk, mivel szeretne dolgozni: mi az a helyzet, emlék, tünet vagy visszatérő érzés, ami most a legterhelőbb. Megnézzük, hol és hogyan jelentkezik ez a testében, és megbecsüljük, mennyire erős most ez a feszültség. Ezután – jellemzően egy mutatópálcával, lassan végigvezetve a látóterét – megkeressük azt a szemállást, ahol a belső feszültség a legerősebben érezhető, vagy éppen azt, ahol a legtöbb nyugalmat, erőt találja.

Ön a megtalált ponton tartja a tekintetét, és megfigyeli, mi történik: milyen érzések, testi jelzések, emlékek, gondolatok, képek jönnek elő. Nem kell irányítania, elemeznie vagy elmondania mindent, és a történteket sem szükséges részletesen újra elmesélnie – a feladat sokkal inkább az, hogy engedje magától haladni a folyamatot. Én közben végig figyelemmel kísérem és tartom önt. Ez a módszer egyik lényegi eleme: egyszerre van jelen a kapcsolati ráhangolódás – a biztonságot adó, elfogadó jelenlét – és az idegrendszeri folyamatokra való ráhangolódás. Ezt nevezi a módszer kettős ráhangolódásnak.

Az alkalom végén megnézzük, hol tart a feszültség, mi változott, és mi az, amit érdemes hazavinni, továbbgondolni. Gyakori, hogy a feldolgozás az alkalom után még napokig dolgozik az emberben – erre előre készülünk, és a következő alkalmon vissza is térünk rá.

A Brainspotting önálló folyamatként is végigvihető, de a tanácsadás menetébe illesztve is használható, ha egy-egy ponton a beszélgetés önmagában kevésnek bizonyul.

Kinek és mikor ajánlom?

• traumatikus élmények feldolgozása: baleset, veszteség, gyász, betegség, orvosi beavatkozás, szülés körüli nehéz élmények, bántalmazás
• „beragadt” élmények, amelyekről tudjuk, hogy már nem aktuálisak, mégis erős testi-érzelmi reakciót váltanak ki
• szorongás, pánikszerű tünetek, félelmek
• érzelemszabályozási nehézségek, indulatkezelési problémák
• tartós belső feszültség, pszichoszomatikus tünetek
• teljesítményhelyzetekben megjelenő gátoltság: vizsgadrukk, lámpaláz, sport- vagy művészi teljesítmény elakadásai
• önértékelési problémák, erős belső kritikus hang
• olyan elakadások, amelyeknél a beszélgetésen alapuló tanácsadás önmagában nem hozott elmozdulást
• ha nehéz szavakba önteni, ami történt, vagy ha az elmesélése önmagában is újra és újra megterhelő

Mire jó – mit lehet tőle várni?

• csökken az a testi-érzelmi feszültség, amely egy-egy emlék vagy helyzet felidézésekor jelentkezik
• a nehéz élmény veszít a fenyegető erejéből: megmarad az emlék, de nem húz vissza minden alkalommal ugyanoda
• erősödik az érzelmek megélésének és szabályozásának a képessége
• pontosabbá válik a testi jelzések észlelése, ezáltal a saját határaink észrevétele is
• erőforrások, belső nyugalmi pontok válnak elérhetőbbé
• ott is elindulhat mozgás, ahol a megértés önmagában eddig kevés volt